2011. november 24., csütörtök

szubjektív perspektíva...subjective perspective

Társasházban élek, és két napja éjjel hangos horkolás zaja verte fel a lépcsőház csendjét. gondoltam, biztos valakinek nem egészen sikerült a hazajutás, és lepihent a célegyenesben. Aztán tegnap éjszaka megint... és ez már több, mint véletlen egybeesés.

Egy hajléktalan férfi húzta meg magát, és éjjelről éjjelre arra kényszerül, hogy egy szemétledobó melletti koszos szárítóhelységben próbáljon meghúzódni, és feltűnést nem keltve átvészelni valahogy a hideget.

A hálaadás napja van. Elmegyek, veszek egy takarót és párnát neki, és közben szívből hálát adok mindazért, ami szép és jó az életemben, amit néha nehéz előtérbe helyezni és helyén kezelni, a hétköznapi nyűgök-bajok sodrásában.

I live in a block of flats and two nights ago I heard loud snoring from the hallway outside. I thought perhaps it's someone who didn't quite manage to get home, and laid down to rest in the finish. Then last night, I heard it again... and this is more than a coincidence. 

A homeless man took shelter here, and night after night he's forced to hide out and try to get some rest by a dirty airing cubicle beside the waste disposer, staying low and trying to survive the cold. 

It's Thanksgiving today. I'm going out to buy a warm planket and pillow for this man and in the mean time I give thanks for all that's good in my life, which is sometimes difficult to concentrate on, and treat in its place, amidst the hustle-and bustle of everyday life.


Pin It

2 megjegyzés: